Friday, April 18, 2008

F-Road

Nem volt mit tenni, haza kellett mennem Kecskemétre; jön a tavasz, kell a ruha, s nem kell a téli. Ekkor kaptam meghívást Tamtól, nem-e mennék el koncetjükre.

Emlékszem Lyé egyszer otthon volt Debrecenben. Nagyon untakozott, már youtube-n cserélgettünk videókat. Azt mondta: nincs már ott semmi érdekes, Pesthez viszonyítva. Igaza volt.

Persze, hogy elmentem, kiváncsi voltam nálunk mi a helyzet. Azt hozzá kell tennem, hogy az F-Road zenekar többsége szegedi, csak Tam kecskeméti. Nem akarom beskatulyázni a műfajt, mert nem is lehet; legyen "a szomszédból jött fiúk kiforratlan zenéje."

A helyszín illet hozzájuk, kis pince, kevés ember, ami soknak tűnt. A koncert kezdése nem ment zökkenő mentesen, késett a dobos, így a fiúk még idegesebbek lettek. Ez nem tett jót nekik, kicsit mereven játszottak. A felszerelés, hangosítás rossz volt, de nem ők tehettek róla, ilyen a hely. Az énekest nem lehetett érteni, egyrészt mert hunglish, másrészt a technika.

A koncepció: egyszerű számok, inkább pesszimista hangulat, kicsit maguknak, meg a haveroknak játszunk, bulizós fíling. Nekem tetszik. Kár, hogy állítólag vége ennek a zenének. Hiába, unatkozunk, és posztposzt kell. Ennél konkrétabban nem tudok belemenni, hallgassátok, mert nem volt rossz. Én egész végig hiányoltam az elektronikát, ezekhez a számokhoz kifejezetten illet volna, mivel jobban ki tudták volna fejezni azokat a hangulatokat, amikről énekeltek.

Ami kifejezetten zavart; ki kéne dolgozniuk a fiúknak valami egységes megjelenést, mert elég komikusnak hatott a gitáros alter-simple megjelenése, a másik gitáros diszkós rucijához. Tam elegáns volt, mint mindig.

Végül néhány megjegyzés a közönségnek; ez nem csendes-ülős gityózásnak indult, nem kellett volna 150 centis tálvolságban ülni, mert így igen távol kerültek "a szomszéd fiúk" a "szomszédoktől". Ez a félkör az elbaszott iskolai első órákra emlékeztetett, amikor hülye névjátékokat játszottunk.

All in all, b+. Jó volt srácok. Néha klissékkel dolgoztak, de összeségében ez kell nekünk, és legalább nem érzem úgy, hogy Kecskemét elhalna.

(Meta)

Tuesday, April 8, 2008

The Doors

Elsősorban ez a post azoknak jelent többet, akik velem együtt a Kerekes úti kollégéium 5./B emeletén laknak velem együtt. Persze nem csak nekik.

De te is kiváncsi vagy mi lehet a csukott ajtó mögött. Gyere, mesélek csöppett, mindenki jó oldalát és faszságát!




Csak az 5-ös szám látszik rajta, valójában ez az 501-es szoba. Itt található a folyosó üzenőfala, amire csak azok írnak, akik amúgy szoktak beszélni másokkal a folyosón. Itt lakik Lyé. Elsősorban. Nem, nem skacok, őt csak nézhetitek, (amit nem bánok), mert ő már foglalt. A szobát gazdagítja még Kincső, akinek érdekes a neve, és visszahúzódóan kedves. Hát skacok, ő is foglalt. A harmadik lány, Piri, sokat tanul, mert három szakja is van. Ezért táskásak a szemei. Nem szereti a véres filmeket. Sokat lehet vele beszélgetni újdonságokról, általában, mert szeret beszélni. Pirivel vigyázni kell, mert kicsit elbambulsz és máris rápakolta a könyveit a székedre, asztalodra és az ágyadra. Kati már nem fog itt lakni. Összeköltözött a barátjával. Ő csak kísértet volt itt. Persze eme tény nem gond, mert így az ágya például szárítóként üzemel. Sokszor alszom ebben a szobában.





B/502 = B52. A mi szobánk. Peti és én lakunk itt. Csak ketten, mert Sanyibéla kiköltözött, a 4. lakótársunkat pedig még nem is láttam január óta. A táskáját letette 3 hónappal ezelőtt, azóta nem láttuk. Igazából a legjobb emberrel lakom a folyosón. Polcos Peti felszerelt már 13 polcot, kreatív, jó zenéje van. Amúgy szoftertfejleszt. Ő a folyosó mindenese, ha valami kell valakine a szintről hozzá fordulnak. Van itt minden: teflonspray, szög, csavar, ütvefúró stb. Ráadásul rengeteg helyünk van, mert az egyik ágyat felszámoltuk, csináltunk duplaágyakat. Most is kb. 120 Watt-on hallgatunk progresszív goá-t.





Nem, nem az 503-as szoba következik, mert az nem annyira fontos. Érdekes a folyosólakók szobáinak elhelyezkedése, mivel úgy tűnik, azok akik közelebb laknak az előtérhez, inkább társaságibb emberek. Így van ez Séffel is, aki eme szobában lakik. Őszintén megmondom, nem is tudom mi a rendes neve Séff bátyónak. De minig lehet vele inni, hangsúlyozom mindig, nem csak úgy általában. Jól Csézik is. Itt lakik még Kardos Józsi is, aki onnan kapta nevét, hogy tavaly állandóan fakardokkal játszott. Ezalatt a félév alatt egészen megváltozott. Hosszú hajú, vékony gyerekből, aki utálta, ha valaki legális-illegális kábítószert fogyasztott, tüsihajú, gyúrós, goá-t hallgató, oregánós rendőrkutyát kergető egyetemista lett. Asszimilálódni kell, ha nincs akaraterőd. Ápdét Zoli szintén érdekes figura. Egyetemista hallgató, és testépítő. Alszik, eszik, edz, tanul. Szerintem valami érdekes mentális betegségben szenved, mert minél többet gyúr - így is már csak lapjával fér be az ajtón -, annál gyengébbnek és vékonyabbnal látja magát. Norbi nem sok vizet zavar.



Ez is jó ajtó. Kezdjük Andrissal. Ő mindig iszik, és ha iszik, agresszív lesz. Ezt az agresszív énjét elneveztem Károlynak. Amikor Károlyka megjelenik, megesik, hogy kukák borulnak vagy éppen székek görbülnek meg. De arra is volt példa, hogy Andris másnaposan egy kisebb fajta baltával szelte meg zsemléjét, mivel előző este a kését kettétörte. Egy kis szilánk felsebesítette kisujját, de ő csak enyhén leégette, hogy a vérzés elálljon.
Andrist kedvelem, mert konzervatív beállítottságú, de nem elmebajos Fideszes, olyan régi nemes-dzsentri. Érdeklődő, foglalkoztatják a mindenapi események. Szerintem ő egyfajta katalizátor itt. Séffel állandóan kinn ücsörögnek a folyosón, ügyeletes portársak. Lacás inkább megfontoltabb, bár ő is iszik, leggyakrabban konyakot, meg jól csézik. Társasági ember csak csöndes. Jani kezdetben normálisnak tűnt, de mostanában fura hangokat hallgat, meg eléggé pattog. Kornél is igencsak társasági ember. A lányok szerint neki van a legjobb feneke a folyosón a fiúk között.





Kezdünk a lányosabb ajtók felé haladni. Errefelé szaporodnak az olyan emberek száma, akiket kevésbé ismerek, mivel legtöbbször benn kuksolnak. Gondolom msn-eznek, és azon keseregnak, hogy mennyire unatkoznak, s milyen szar az élet, s persze erről általában a többi - hülye - ember tehet. De ennél a szobánál nem ilyen vészes a helyzet. Ági kedves szelíd lány. Ő is többször kint szokott ülni, csendben kesereg. Itt lakik még Enikő, aki Dénes elmondása szerint nem hülye, de buta. Dénes Enikő barátja. Szintén a szoba lakója 2 lány, az egyik kedves, de már elfelejtettem a nevét, a másikról semmit nem tudok.



Teljes homály, pont annyira lakhatna itt egy Jeti, mint Bill Clinton.



Aranyos macskás ajtó mögötti életről keveset tudok. Anita most is kint van és iszik. Azt hiszem itt él a folyosó házi sárkánya, akinek mindig minden túl hangos.



Ez még jó szoba, bá amióta Dénes Enikővel, István pedig Kincsóvel jár keveset vannak kint abből a szobából. Most elárultam, hogy sok pár található a szinten, akik gyakran mennek együtt zuhanyozni, tehát ha esetleg eljössz hozzánk, mindenféleképpen papucsban zuhanyozz.
Itt van még Jerry, aki nem Tom, és rengeteget iszik. A legjobb csés errefelé. Egyébként nem szeretek csézni.



Itt lakik Bogi, aki erdélyi, beszél románul, magyarul, németül és angolul. Kis máskos, jó helyre kell születni. Ő a folyosó csinibabája, sokaknak tetszik, nekem nem annyira. Van itt még egy lány, aki szokott bulizni, de nem tudom hogy hívják.









Ezek a szobák annyiban tartoznak össze, hogy semmit nem tudok róluk. Lakik itt egy jó csaj, aki általában érdekes ruhákat hord, meg egy rövid hajú leányzó. De amúgy talán Kiszel Tünde is...



Peti után itt laknak a rangidősek. Kápé Jani, aki rapper, Attila, aki mindig telefonál, meg még két férfiú.




Ez is egy fontos ajtó. Általában itt zuhanyoznak a legtöbben, mert sok a pár a folyosón, meg szar a fiú tusoló. Na jó, ne legyünk prűdek, dugnak itt, mint az állat.



A fiú tusoló, ahol én csak egyszer tusoltam, mert rá kell tapadni a csempére, fél percekenént eláll a víz, és ha újraindul hideg. Szar, csak ellopták a kolesz pénzét, hogy valaki sikkaszon.



Bye-bye.

(Meta)

Stand up for a little comedy

Tegnap stand up comedy volt a kollégiumban. Fura, hogy kb. 5 éve alig ismertem ezt a műfajt, kevésbé terjedt el idehaza. Egyébként tulajdonképpen csak azt történt, hogy Hofi lejött a képernyőröl, és átlagemberek dumálnak.

Nagyon támogatom! Nagyon sokat röhögtünk! 

Beliczai Balázs dumált a színpadon elsőnek. Megteremteni a hangulat mindig nagyon nehéz, de neki gyorsan sikerült. Intellektuális poénjai jól illenek Frankeinstein-szörny típusú fejéhez, meg amúgy is, egész megjelenése egy vicc. 




Utána Kiss Ádám következett, aki meglehetősen fikázós hanulatban érkezhetett. Ha jó emlékszem leanyázta a rendőröket, a melegeket, a hidegeket, a cigányokat, Győzike családot. Jah meg diszkósokat. Meg Kiszel Tündit is. Bár őt Beliczai is. Hiába no, Tündikét mindenki...

Semmi mélyen szántó elemzést, filozófiai összefüggést, esztétika, hermeneutikai problémát nem akarok írni a tegnapi stand-up comedyról. Nem is akarom leírni a poénokat. Nem is emlékeztünk azokra, amiken majd megszakadtunk a röhögéstől. Egyszerűen jó volt. Menjetek el Dumaszínházba, hallgassátok őket! 

Ha nem jötettek volna el, sajnálhatjátok, mert 'valszeg a Kerek Úti Napok rendezvénysorozat ennyi volt", hiába lesz még 2 nap a folytatásra, jegyezte meg Dlyé Lyé bölcsen.

Hommage Fábrinak, amiért műsorában megadta a lehetőséget a műfaj kialakulására.

Hommaga Beliczai Balázs & Kiss Ádám!

I'm lovin' it.



(Meta)

Saturday, April 5, 2008

Posztmodern western

Szűz az elmém a ma este látott filmmel kapcsolatban; nem olvastam róla kritikát, nem tudom pontosan milyen díjakat nyert, nem láttam róla elemző-tévéműsort.

No county for old men (Nem vénnek való vidék), az alkotás. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg ezt az opust, mert ritkán látni jó egyesült államokbeli filmet.

Az első dolog, ami megragadott a vászon nézése közben; a kimunkált szép képek. Fogalmam sincs ki ez a Roger Deakins, de nagyon érti a mesterségét, sőt, ez művészet. Elérte, hogy a legelső a filmkockától kezdve egyfajta nyugalmat árasszon a film. Nyugalmas, hosszú beállítások, amiket nem tör meg semmiféle bárgyú háttérzene. Még a legvéresebb mészárlásoknál sem pattogot a kép, nem volt felesleges és oda nem illő akció. (Űgy látszik a vágók is értik a mesterségüket, ami nem csoda, hiszen azok vágták a filmet, akik rendezték ezt a mesterművet.)Minden a maga valójában jelent meg: a seriffnek herpesze van, izzadt a hónalja, valahogy így tovább.

A film elején a helyi sheriff monológja hangzik el, ami rögtön megteremti az atmoszférát: itt nem egy klasszikus westernt fogunk látni, jelenünk annyira rossz, hogy esélye sincsen nyernie a törvény urának, nincs igazságosztó, aki elhozza a katharzist, aki helyrebillentené a világ rendjének egyensúlytalanságát.


A gonosz (?) Anton, Javier Bardem játsza. Remekül. Elsőre gátlástanaul öl, maffiabérenc, akinek vissza kell szereznie a pénzt. Mégis, gátlástalanságában rendet keres,törvényt és szabályokat. Szabályokat, amik az életben maradáshoz kellenek: "Ha azok a szabályok, amik vezéreltek rossznak bizonyultak, (mert meg foglak ölni), elmondhatjuk, hogy feleslegesen követted őket." Anton nem mondja ki, de igaza van,azt kell csinálnia, amit csinált. A butus Carla Jean ezt mondja: "Nem kéne ezt tennie!" Anton: "Mindenki csak ezt tudja mondani." De ezt kell tennie.



Bardem a mi fogalmaink szerint gátlástalan gonosz. De más nézőpontból nézve követi a törvényt. Öntörvényét lehet csak elítélni, gyilkolását nem. Anton megragadó. A törvénytelen figura, akinek van perspektívája, Anton és nem a töketlen sheriff, vagy a halott Llewelyn. Anton ereje, és nyugalma megragadó. Nyugodta, mert hisz a saját törvényében. Sheriff csak érzi, hogy rossz felé megy a világ, hogy annyi a zöld hajú fiatal, meg, az udvariatlan új nemzedék nem használja az "aszoynomat" megszólítást. Haja, csakhogy ő is tudja, hogy aki meginok a törvény erejében, az úgy gondolja, hogy lehet, hogy a törvény rossz. Az idős rendőr hitetlen. Nem is magát védi, nem érti merre változnak a dolgok. Így a múltnak pont ugyanúgy meg kell kérdőjeleződnie, mint a jelennek. Lehet, hogy a sheriff apja nem hordot fegyvert, de lehet, hogy a törvények is rosszak voltak.

Van abban valami, hogy Llewelynt pont öreg anyósa, sheriff kortársa "buktatja" le. Ha az anyós nem töketlen, hülye, nem lehet lekenyerezni olcsó udvariassággal, akkor Llewelyn lehet, hogy nyer. Asszonyom, még lehet, hogy a lánya is meghalt.

A seriff távolmaradás jelez valamit, amit megpróbált kifejteni a kezdő monológban. A nyugdíjba vonolú sheriff nem akar kockáztatni, nem akar nyomozni. A törvény embere inkább távol tartja magát az ügytől. Így az igaszságosztó szerepét Llewelyn örökli. Llewelyn teljesen véletlenül kerül az eseményekbe. Mit keres ő itt? Olyan mintha elvenné a főszerepet a sherifftől, aki csak kétes filozófiai eszmefuttatásokra képes. (A vicces történet marháról és a mészárosról.) Hiába, megfáradt. Szegény, magatehetetlen, öreg sheriff, és nincs utód. Llewelyn, egyszerű USA polgár, lényeges ez, mert a filmben átvándorol Mexikóba is. Megjárta Vietnámt, van tapasztalata. Llewelyn akkor lesz bűnös, amikor olyan pénzt akar meszerezni, ami bűnös. Persze a sheriff lamentálásába pontosan beleillik az, hogy Llewelynt nem akarja elkapni, holott kötelessége lenne, mivel olyan pénzt vett el, ami az államot illeti. Csakhogy a sheriff inkább segíteni akart neki.


Késő, Llewelyn elbukott. Katharzis nincs, mert nem érdemeljük meg. Mert minket is lenyűgöz az erő. A magabiztosság, ami erőt sugározz. Nem kétséges Anton nyerni fog, mert neki van ereje, nem olyan béna, mitn Raszkolnyikov, akinek nincs ereje új törvényt adni.

Axióma: az ember eleve bűnös. Következik, h ki tudja feloldozni. Már nem hiszünk Istenben, a vallás csődöt mondott. Törvényeink nem működnek. Közönyösek lettünk, elfogadtuk, hogy nem tehetünk semmit. Katharzis nem jár.

Goodbye.

Már régen nem moziztam plázában, így emlékeim elkoptak, miért is rossz ilyen helyen filmet nézni. "Úgy érzem magam, mint egy kisállat kereskedésben, mindeki úgy csámcsog." - mondta Lyé. Ne zabáljatok már annyit szart, dagadt disznók.




(Meta)

Wednesday, January 23, 2008

Say hello!

Meta: De miért LyÉ?
Lyé: Mert imádom a betűket. Főleg az elnyomottakat.
M: Hol és mit tanulgatsz?
Ly: Ööööö. ELTEööö. Kommédia.
M: Hm. A kommédia, kommunikáció és média?
Ly: Bizony! Hogy találtad ki???? (halk kuncogás a háttérben)
M: Nem tudom, túl vicces volt. Hogy a többiek közelebb érezzenek minket magukhoz, áruljunk el egy-két dolgot magunkról. Én szeretem a rántottát, meg a virágokat. És fényképezni. (Lyé-t:) Te?
Ly: Én szeretem a fiúkat. Meg a rántottát. Ez csak természetes. A kaktuszt is szereted?
M: Nem. Mert szúr. Inkább egy bonszájt szeretnék. De nemsokára nem fogunk szeretni semmit, mert emo.
Ly: Ja, jó hogy mondod. Szal az a helyzet, hogy emók leszünk. Mert a csőnaci olyan kúl.
M: Kúl, mint a Ponyvaregény. Eldöntöttük, hogy mivel mindketten megbuktunk két barom tantárgyból, elmegyünk a Merlinbe. Bist du ein Merliner?
Ly: Jawohl, Herr Weiss! Szerintem elég a szóból. Nem vagyunk annyira jófejek. (höhö)
M: Jaja. Inkább teszünk fel képeket. Kimentünk a pályaudvarra...



Kis magyar illúzió. Csak csalogat, azt hiszed átölel, aztán például elmégy a mosdóba és hánynod kell.



Mindig is akartam egy adidas felsőt. Köszönöm az adidas segítségét. Hozzájárulásuk nélkül ez a kép soha nem készülhetett volna el.

Monday, January 21, 2008

Városi harcosok


Meta: Történt egyszer, hogy Lyé_(cske) és Meta_(ácska) egy spontán és mókás kolieste után, pár haverral elment a Ráday Kupolába. És ott olyat láttak, amit ritkán. Például metál arcok ugráltak vadul, eszeveszett d'n'b-s ripsz-ropszot lejtettek Eminem rapre. Az este élménye annyira megfogta Lyét és Metát, hogy eldönötték, megcsinálják ezt a blogot, ezentúl nyitott szemmel járnak, és dokumentálnak minden érdekeset. Csinálnak képeket, és írnak érdekeset. Ja, és a legjobb! Lyének van sajtókártyája, amivel ingyért betehetjük a lábunkat koncertekre, kiállításokra és vagonokra. (Höhö)

Lyé: Így is van. Ezentúl senki nem menekül előlünk. Szóval rettegjenek a nyomi arcok, mert kegyetlenül kicikizzük őket. Egyébként jófejek vagyunk, csak kicsit gonoszak. Persze mást is csinálunk mi ketten. Például vagonokat fényképezünk. Ezt majd láthatjátok. Ja, és emók leszünk.