Lyé: Mert imádom a betűket. Főleg az elnyomottakat.
M: Hol és mit tanulgatsz?
Ly: Ööööö. ELTEööö. Kommédia.
M: Hm. A kommédia, kommunikáció és média?
Ly: Bizony! Hogy találtad ki???? (halk kuncogás a háttérben)
M: Nem tudom, túl vicces volt. Hogy a többiek közelebb érezzenek minket magukhoz, áruljunk el egy-két dolgot magunkról. Én szeretem a rántottát, meg a virágokat. És fényképezni. (Lyé-t:) Te?
Ly: Én szeretem a fiúkat. Meg a rántottát. Ez csak természetes. A kaktuszt is szereted?
M: Nem. Mert szúr. Inkább egy bonszájt szeretnék. De nemsokára nem fogunk szeretni semmit, mert emo.
Ly: Ja, jó hogy mondod. Szal az a helyzet, hogy emók leszünk. Mert a csőnaci olyan kúl.
M: Kúl, mint a Ponyvaregény. Eldöntöttük, hogy mivel mindketten megbuktunk két barom tantárgyból, elmegyünk a Merlinbe. Bist du ein Merliner?
Ly: Jawohl, Herr Weiss! Szerintem elég a szóból. Nem vagyunk annyira jófejek. (höhö)
M: Jaja. Inkább teszünk fel képeket. Kimentünk a pályaudvarra...
Kis magyar illúzió. Csak csalogat, azt hiszed átölel, aztán például elmégy a mosdóba és hánynod kell.
Mindig is akartam egy adidas felsőt. Köszönöm az adidas segítségét. Hozzájárulásuk nélkül ez a kép soha nem készülhetett volna el.
No comments:
Post a Comment